OTP - Csányi bazmeg
igaz történet, tessék figyelni.
Anyám szegény, OTP ügyfél volt, számlájára utalták a nyugdíját, vonták róla a közüzemit, gól. Túlzsúfolva sose volt pénzzel, az utolsó tíz évet ágyhoz kötve élte le, tavaly ősszel került kórházba, onnan temettük.
A hagyatéki tárgyalása során apám örökölte a számlát, meg a rajta lévő pénzt, azt hittük, hogy így nem lesz gond a befizetésekkel, majd ő is oda utaltatja a nyugdíjat, földhaszonbért, satöbbit.
Nem tudtuk, mennyire kibaszunk vele.
Idén márciusban kezdett járni a törökszentmiklósi OTP összes termeibe, hogy átvegye a dolgot, nem nagyon sikerült. Atyám azt hitte, hogy egyszerűen átvezetik a számlatulajdonost, de ez így túl ordenáré lett volna gondolom.
Először elmagyarázták, hogy mivel nincsen OTP számlája, nem is tudnak rá utalni, előbb számlát kell nyisson. Aztán visszaküldték Szolnokra a közjegyzőhöz valami igazolásért, vagy mittudomén miért, az öreg sem értette hogy mivan, mind azt hittük ugye, azért van hagyatéki végzés magyarul szerkesztve, hogy az OTP is eligazodjon rajta.
Mindegy, a fater két hónap küldözgetés után sokadszor is bement a húgommal a törökszentmiklósi OTP szentélybe, Julcsi azért mégiscsak értelmiségi, hátha szót ért az OTP-sekkel. Így is történt, atyámat úgy engedték el akkor, hogy rövidesen megoldják a problémát, mindent levélben bonyolítanak a közjegyzővel, és majd Julcsit felhívják telefonon, ha be kell papának jönni aláírni.
Tényleg fölhívták pár héten belül, pont aznap, mikor apám meghalt.
Ez van, karma, megindult ugye atyám hagyatéki eljárása a maga útján, nyilatkoztunk a leltár során a vagyonáról, ingatlanról, ingóságról, betétkönyvről. A tárgyaláson derült ki, hogy az OTP-nél számlája nincsen, legalábbis a közjegyző hivatalos érdeklődésére ezt nyilatkozták, passz.
Namostan, mivel viszont mi pedig állítottuk a hagyatéki tárgyaláson, hogy márpedig anyám közjegyzője végzésében aput nevezte meg örökösnek, a dolog függőben maradt, apám hagyatéki eljárását nem tudták lezárni, a közjegyzőnk megkereste mégegyszer a nagyságos OTP-t, hivatkozva a korábbi végzésre.
Pár héttel később felhívott, hogy megint nemleges volt a válasz, atyámnak nincsen OTP-nél semmije.
Máma délelőtt behömbölödtem a törökszentmiklósi OTP-be, bejáratnál plakát, a mi bankunk fasza hely, biztonságban lesz a pénzem itten, meg különben is időzáras mifaszom, széf van, innen pénzt ki nem viszel, az biztos.
Fiatal egyenruhás csajszi segít választani sorszámot, a sercegő neontól vibrál az agyam halkan, álldogálok, tízesablak. Mondom a jóasszonynak, segítséget kérek, ezmegez történt, hogyan oldjuk meg. Azt mondja emlékszik, és azonnal hárít, hogy a közjegyző, meg az ügyfél, és hát eltelt sok idő. El bizony, azért vagyok itt, erre szántam a délelőttöt.
Tanácstalan, hátravonul, sutyorgog valakivel. Visszajön, elkezdi sorolni, hogy mire volna szükség, közjegyzőt elmondja vagy tízszer. Mondom türelmesen, csókolom, maguk hivatalból megkapták a végzést, hivatalból megkapták a számlakeresést, de tudja mit, írja össze, milyen papírból mennyi darab kell, adjon egy időpontot, hogy mikor jöjjek vissza, kitöltve, aláírva, ilyesmi.
Hátravonul, idő telik, neon vibrál, a bejáratos csaj a sliccem nézi, nabazmeggizi, elfordulok, odamatatok, minden gomb a helyén, idő telik. Visszajön tízeske, hogy hát ő nem tud többet, menjek a közjegyzőhöz, itt állítottam le, csókolom, NEM megyek sehova, tessék leírni nekem egy időpontot, meg hogy mit hozzak, tudja, a cigány is kottából hegedül.
Hátravonul, mégtöbb idő telik, egy darab jó seggű csaj nincs a közelben, unom magam, odakint az automatánál cigányok hőbörögnek, mert nem tudnak pénzt utalni a villanyórájukra.
Tízeske előjön, homloka gyűrött, kicsit megforgatom még benne a kést, mondom tudja, amíg maguk itt tologatják a papírt, nincs hagyatéki végzés, lóg minden a levegőben, nem tudjuk kezelni tulajdonjog híján a földeket, időben kifizetni a béreseket, naponta képződik sokezer forint veszteségünk, ki fogja ezt megfizetni.
Tessék menni a négyes ablakhoz. Négyesablaknál másik asszony előtt kiterítve minden eddigi papír, fogja a kezében a végzést, mutatja rajta a dátumbélyegzőt, meg kezdi a mantrát, hogy mit kéne hoznom.
Mondom neki, csókolom, magának is elmondom, írják már le két sorban, utána valaki írja alá, kérek egy dátumot, oszt hagy menjek, tudom én, hogy nem lehet egy perc alatt elintézni amit fél év alatt nem sikerült, meg különben is az ügyfél van magukért, de tudja apámmal és a húgommal ezt már el tetszettek játszani, szóval vagy leírjuk mi a helyzet, vagy megkeresem a PSZAF címét.
Nyalatlan pina módjára kapja fel a vizet, hogy ez itt nem szokás, közbevágok mert unom, ne neveljen itt engem, nem vagyok OTP ügyfél, nem ismerem a szokást, de engem nem tetszenek küldözgetni sehova, pont azt a végzést tetszik követelni rajtam, ami a kezében van, egy ilyen cég ezt nem engedheti meg magának, hogy így leszarja a munkáját.
Erre emeli föl a hangját, hogy maga is pont olyan, mint az apja, hát én meg ennél a szónál rúgtam ki magam alól széket, bazmeganyád, szóval őt is így szívattátok nyomorultak, hogy hívják magát csókolom, nyakát behúzza, nem akarja érteni a kérdést, mondom neki könyékig tetszik matatni a hagyaték körüli adatokban, én csak azt kérdezem mégegyszer, hogy mi a neve, nem mondja.
Le tudja nekem írni hogyan szeretnék rendezni a dolgot vagy nem, szólok rá utoljára, nem akarok basszamegezni, de nagyon elegem van az összes idióta picsából, OTP-ből, Csányi bazmeg, hogy vannak nevelve ezek az asszonyok, senki nem mer leírni két mondatot, milyen kibaszott kupleráj ez.
Nem ír le semmit, nevét nem lehet tudni, nehogy számon lehessen kérni a balfasságot, igentisztelt OTP, basszátok meg az anyátokat.
Ezek a svábok még három évszázad után sem képesek fölnőni a magyar pénzügyi kultúrához.
