Befejeztem a sárdobálást

Az év utolsó előtti napján két lehetőség állott előttem:
1. Este elhúzok Flash-koncertre, és berúgok
2. Elmegyek csukázni a Tisza-tóra BP kis- és középvállalkozóval.
 
Az utóbbi lett, naná. Súlyos extrémtúra lett belőle, még BP kis- és középvállalkozót (KKV) is megviselte, pedig ő nehézsúlyú horgász, igazi őrült, aki képes volt egy narancssárga lazacféleségért kiutazni Grönlandra, és három héten át gyalogolni a vadonban, a hátán harminc kilónyi súllyal, továbbá fogott már műléggyel negyvenkilós harcsát, ami olyan bravúr, mintha néhány madártoll, kevés cérna és damil segítségével foglyul ejtette volna a tomboló Szőcs Géza államtitkárt. Na, a pénteki horgászat után szerintem egy kicsit sajnálta, hogy négy hónappal korábban nem tiportatta magát halálra egy ideggyenge pézsmatulokkal.
 

Grönlandutt készítette BP kisvállalkozó a már korábban idézett zseniális képet: fekvőtámaszozó sarki nyúl.

A Tisza-tó szép nagy kék folt a térképeken, emiatt sokan egy nagyobbacska Velencei-tónak hiszik, pedig kurvára nem az, hanem csatornák, holtágak, tavak, lápos rétek, zsombékok, patakok, mindenféle vízfolyások kaotikus halmaza. Ráadásul olyan neveket viselnek ezek a területek, mint: Szartos, Borzanat, Rebence, Dühös-lapos, a zseniális hármas: Gólyaorr, Zsidók földe, Gaznyilas, és így tovább és tovább.

Ilyenkor télen, vízeresztés után pedig még bonyolultabbá válik a labirintus. (A vízügy rendszerint novemberben kábé egy méterrel csökkenti a tározó vízszintjét, sok okból: részben, hogy majd a tavaszi árvizeket legyen hely fogadni, aztán hogy kiszáradjon/kifagyjon  a tározótér vízinövény-állományának egy része és így tovább.) Olyan területek kerülnek szárazra, amelyek az év nagyobb részben víz alatt vannak, méteres híg iszap borít hektárokat, messziről nyílt víztükörnek tűnő területeken még annyi víz sincs, hogy a legkönnyebb csónak elmenjen (alatta híg, méteres iszap). És nagyon sok helyen van híg, méteres iszap.

A kilencvenes évek elején kezdtem idejárni csukázni telente. Voltak emlékezetes alakítások: 30-40 csukás aratás, szopás derékig érő sárban, három napi álldogálás négy fokos vízben néhány sügérért, szarrá fagyás üvöltő szélben és ónos esőben (a dzsekimre félcenti vastagon ráfagyott az eső), vidám szalonnasütés harminc centis jégen, mínusz tízben, ragyogó napsütésben, szélviharban csónakvontatás mellescsizmában, mert a motor már nem bírt a hullámokkal, eltévedés vaksötétben, sűrű ködben a tározótér közepén, minden.

Fél ötkor keltem, fél hatkor voltam a műlegyes kisvállalkozónál, tetőn a kenu (öt méter, ötven kiló), abból nyomjuk ketten. B. legyez, én pergetek.

Hét körül már Gacsal Jóska poroszlói horgászboltjában voltunk, ott kiderült, hogy nem érdemes a Szartosra menni (oda akartunk), mert kotortak ott egy hete egy pár méteres csatornaszakaszt, megfejethetetlen okból, emiatt még jobban csökkent a vízszint a környéken, és lehetetlen bejutni. Ráadásul be is fagyott egy része.

Gacsal azt javasolja, menjünk be az Ispán-tavára. “Tolakodós peca”, mondta, de az talán jó. Tehát hogy egy darabig vonszolni kell a csónakot, hogy bejussunk erre a részre. A híd előtt lemegyünk a csatornához, ott kimotorozunk a Kis-Tiszára, átvonszoljuk a csónakot, és már ott is vagyunk. Reggel még szép idő volt, késett az ígért hidegfront.

Lekanyarodás a csatornához. Csónak leemel, partra lecipel, vízre rak, lecuccol, motor rá, nyomás. Négylóerős, kétütemű Yamaha, első húzásra indul. Megyünk ötven métert: BAZMEG, ZÁRVA VAN A ZSILIP! Na, ezt megúszhattuk volna, ha megnézzük előre. Zsilip előtt kiköt, kicuccol, csónak fölvonszol a gátoldalon, át a túloldalra, levonszol, vízre, becuccol, motor föl, indulás. Fél óra időveszteség. A reggeli kapásidőt már lekéssük.

Motorozunk a Kis-Tiszán mocskos, sáros vízen, tuskók, bedőlt fák közt, hármat kapok el rendesen, a stift bírja szerencsére. Hosszú csizmás a motor, nem a legjobb ilyenkor. Vannak rendesen jeges részek is, Titanic-para: vajon mekkora terhelést bír az pár milliméteres műgyantahéj, amiben ülünk?

Motorozunk kilométereket. Elbasszuk a bejáratot, túlmegyünk. Visszafordulás. Útközben két őz, egy halászsas, jégmadarak, kócsaghegyek, kormoránok. Leharapott törpeharcsafej egy betonpilléren, talán vidra, találgat az állatbarát kisvállalkozó. Megvan a bejárat: előbb a Porong-tavára kell bemenni, onnan jön az Ispán.

Alig méter széles a csatorna, ami befele vezet, vízmélység öt centi. Tuskók, kövek, sár, sár, sár. Kiszállás. Méteres, híg iszap. Indul a hathengeres szopóroller.

Egyikünkön sincs melles csizma, csak sima (térd alá érő). Első lépésre majdnem csizmaszárig merülök az iszapba, alig bírom kiszabadítani a lábamat, akkor meg már a másik merül, küzdés haladás, lépésről lépésre, ez mondjuk nem meglepetés, horgásztam én már ezen a terepen, igaz, legalább combcsizmában, nem sétapeca. A harmadik lépésnél valami hideget érzek a lábamon: bazmeg, belefolyt a víz? Rosszabb: a gumicsizma sehol. Illetve három méterrel mögöttem, kiléptem belőle, csak a bélésben és zokniban dagasztom a sarat jobb lábbal. Bazmeg. Teljesen átázott, tiszta sár a lábamon a csizmabélés, a zoknik, minden. Először le akarom venni, hogy mezítláb vagy egy szál zoknira vegyem vissza az üres gumicsizmát. B. lebeszél, neki van igaza. Innentől vizes zokniban, átázott csizmabélésban és egy belülről is sáros csizmában kell végignyomni a napot. Inkább arra fogadtam volna, hogy be fogok szarni a végére a lábfázástól, de végül viszonylag jól bírtam, lehet, hogy szabadalmaztatni kell az iszapos nemez bélést.

Tehát egy óra sárdagasztás, csónakvonszolás. A legtöbb helyen úgy tudunk haladni, hogy a csónakra támaszkodunk, a testsúly egy része oda terhelődik, ezért nem süllyedünk csizmaszáron túl a sárba. Minden kurva lépésre figyelni kell, ne járjunk úgy, mint néger teherhordó egy Tarzan-filmben.

Öt perc alatt nyakig sárosak leszünk. Úszik a mocsokban a csónak, minden cuccunk. Ráadásul jóval lassabban haladok KKV szektornál, egyrészt sokkal jobb erőben van (a grönlandi túlélőtúrára muszáj volt formába kerülnie), másrészt a keresztszalag nélküli jobb térdemmel elég óvatosan kell nyomnom ezeket a kicsavarodós, besüllyedős figurákat, harmadrészt a csizmára kell figyelnem, minden lépésnél, nehogy leessen megint.

Csüggedő Wehrmachtként vonulunk Sztálingrád elé. Mindenünkből folyik a  sár.

11-re érünk ki az Ispánra. Addigra: szél, hideg, borulás - megjött a front. Csontra le vagyok izzadva az ezer réteg ruha alatt, a hideg szélben meg már fáznék, de közben melegem is van. De végre csónakban és nem a sárban, alattunk két méter víz.

Az Ispán sem tisztult le, de nem is zavaros, határeset. Masszív betlit ígér minden körülmény. Délután kettőig körözünk, dobálunk. Semmi. Reménytelen. B. kikap a vízből egy hatalmas csíbort. Talál egy döglött amúri gébet (invazív faj!), aztán egy jégtáblára akadva egy lengyel wobblert.

Kettő körül B. föladja a legyezést, elkéri az egyik pergetőbotomat, és kanalakat dobál. Egy saját festésű “maszkos” Gipóra kapás: dagadt, ötven centi körüli csuka. A feje akkora, hogy elmenne hármasnak is.

Lejjebb sodródunk, fél óra múlva újabb kapás a Gipóra, újab csuka, öt perc múlva másik, ötven centi fölötti. Mintha megindult volna a hal. Magic pike time! - idézi a nemzetközi horgászirodalmi kitekintéssel is rendelkező kisvállalkozó valamelyik amerikai csukaspecialistát. Jön a negyedik. Ideadja a Gipót, fogjak én is (addig dobáltam vagy hatféle kanállal, a többi közt a Tisza-tavi csukabajnok klasszikus Orklával, kapás nélkül). Fölrakom, második dobásra lehulló kanálra rávágás: negyven centi körüli bugylista.

Sötétedik villámgyorsan. Erős szürkületben fordulunk a kijáratra: kezdődik a szopás előről: sárdagasztás, csónaklökdösés, küzdelem a méteres, híg iszappal. Most gyorsabban haladunk, rutinból, de így is kimerítő. Háromszor vagyok a hasra- vagy a hanyattesés határán, utolsó pillanatban sikerül megoldanom. Amikor a testsúlyod már elindul, de a lábad nem mozdul a sárban…

Az eddig is brutális mocsokmennyiség duplázódik rajtunk és a cuccainkon.

Vaksötétben motorozás a Kis-Tiszán eggyel. Csodák csodája, nem megyek neki semminek, pedig a partvonalat is alig tudom követni, néha egy méterrel a csónak előtt veszem észre a tuskót. A sáros vízben elképesztő nyüzsgés, kockában áll az ivadék. Főleg vörösszárnyú és bodorka, ugrálnak, mozognak mindenfelé. A jószemű kisvállalkozó egy harminc centi körüli kamaszsüllőt is észrevesz a forgalomban. Kikötünk végre. Minden csupa-csupa moslék és iszapbüdös. A csónak felrakásánál még a kabátujjamba ömlik egy liternyi sárlé. Kösz.

BP azt mondja, ennek még egyszer nem futna neki. Inkább egy ideggyenge pézsmatulok.

Megszámlálhatatlanul sok élménnyel gazdagodva tértem nyugovóra.

A kocsi úgy néz ki kívül és belül, mintha részegen beleugrattam volna vele egy wellnesshotel iszapmedencéjébe. Van takarítani valóm kábé egy hétre.