Babos nyúl

A Tetrabbit nevű gigantikus nyúltenyésztő megjelenésével bebaszott a nyúlhúsforradalom: az összes áruházban lehet kapni nyulat; friss, sokkal jobb minőségű, mint a bolti Frankenstein-csirkék, a pulykahúsnak csúfolt antibiotikum- és növekedésihormon-masszáról ne is beszéljünk. Ahogy egy szállóigékben beszélő gasztroguru minősítette a magyar kiskereskedelmi kínálatot: a legrosszabb nyúl is jobb, mint a legjobb csirke.

Nekem meg régi mániám volt a babos nyúl. Valamiért villányi speciálitásként él a fejekben, én is Wunderlich Lojzinál találkoztam vele először, de sajnos csak egyszer sikerült összehozni, akármilyen társasággal jártam arra, mindig volt, aki húzta a száját a nyúl miatt, úgyhogy inkább kakaspörkölt vagy sült malac lett.

Nem volt rendes babosnyúlreceptem sem. Az internet számítógépes világhálózata csődöt mondott, katasztrofális hülyeségek olvashatók babos nyúl cím alatt, még a Tetrabbit is nettó hülyeséget közöl.

Úgyhogy fejben konstruáltam a saját babos nyulamat. Kiindulópontok:

1. A babot és a nyulat külön kell elkészíteni, csak a végén összefőzni. A bab lassan, a nyúl nagyon gyorsan fő.
2. A nyulat főzés előtt körbe kell sütni. (Minden valamire való nyúlrecept ezzel a módszerrel dolgozik.)
3. A nyúl jó hagymával, a nyúl jó paradicsommal. Cserépedényben összepárolva-sütve. (Ezt a mallorcai nyúllal már kipróbáltam.) A bab jó hagymával (Bud spencer!) és jó paradicsommal.
4. Fűszerek: a nyúl jó kakukkfűvel és babérlevéllel is. A bab jó zsályával és babérlevéllel.

Az egyik villányi recept tulajdonképpen egyszerű nyúlpörköltalapot főz össze külön készült babbal.

A mallorcai recept szerint a gyorsan körbesütött nyulat pároljuk együtt rengeteg dinsztelt hagymával és paradicsommal. Aztán ott van még a bableves meg a sólet, mint használható referencia.

Elkerülendő a nemzetközi zsidóság sóletvádjait, rögtön füstölt szalonnával indítottam: összevágtam vagy tizenöt dekát, kiolvasztottam, tettem bele jó húsos részeket is. A forró zsíron körbesütöttem két kifilézett, összevágott nyúlcombot. Még a csontjait is beleraktam, jó lesz az összefőni.  A zsírban aztán megdinszteltem két kis fej vöröshagymát, a végén egy fél evőkanálnyi erős pirospaprikát is szórtam a zsírba (pörköltalap). Dobtam rá néhány levél zsályát, szemes borsot, köménymagot. Ezt a hagymás, paprikás zsírt ráöntöttem az előző éjjel beáztatott, de már leszűrt babra. Fölengedtem egy kis vízzel, hogy ellepje, tettem bele két gyökeret, egy sárgarépát, petrezselymet, egy paradicsomot, a füstöltszalonna bőrét, egy kis füstölthúsdarabot, babérlevelet, és elkezdtem főzni. Bableves. Egy órát főztem, félig megpuhult a bab, akkor átöntöttem az egészet egy cserépedénybe, összekevertem a nyúlhússal, ráöntöttem levestül egy olasz paradicsomkonzervet (jobban jár vele az ember, mint az ízetlen frissel), lefedni, és beraktam egy órára a cserépkályhába, parázsra. Durván rotyogott, kapta a hőt, többet, mint sütőben, de le nem tud égni a cserépben, ha van egy kis leve.

Sűrű, rövid, ízes szaft, sóletes állag, puha hús, fasza.

Jó sokat főztem, úgyhogy még harmadnapra is maradt, akkora a bab már nagyon fölszívta a szaftot, kicsit száraz lett az egész. Ez apró konstrukciós hiba vagy nem tudom. Mondjuk inkább azt, hogy nem kell eltenni. Mert hosszabb lével meg hígulna a dolog, az sem lenne megoldás.