Csattog
előttem egy MTZ 80 traktor, fűkaszát húz maga után, elfoglalja az egész utat.
Motorral ballagok mögötte a szar ballai úton, nem tudom megelőzni, nem húzódik le, tapossa a traktornak, pedig kivan a disztribútora, vagy a porlasztók, mert koromfekete füstöt tol kifelé.
Különben nem ismerem ezt a gépet, kisfülkés MTZ, fűkaszával, miafaszt keres itt ebben az évszakban, meg amúgyis, nem kapcsolt lámpát, nincs rajta rendszám se.
Gyanús, nagyon gyanús, régi rendszerben eltanult önkéntes rendőr jellegű grimasz képződik fel arcomra, megelőzöm a sárban, keresztbeállok előtte, vagy elüt-vagy nem.
Megáll, fogja a kormányt, túráztatja a dízelt, arra vár, hogy leszálljak, gondolom akkor majd elsodorja a motromat, hátbaszki, nem szállok le, házmesterösztönnel nyúlok a telefonért, de szerencsére jön az esti busz, azt itt nem lehet kikerülni.
Kiszáll a buszsofőr, hogy mivanitten, leszáll az ember a traktorról, jön széttárt kézzel, leveszem a sisakomat, sisakálarcot, miafasz, hát ez a vízügyes Danicska.
Hovaviszed ezt a gépet, honnanvanez, hova, hát haza, végkielégítésből megvettem mert kivan a lelke régen, adták vele a fűkaszát is, csak nem merek nappal menni, nincs rajta rendszám, a gáton sose kellett rá, temeg mit állsz elém, azt hittem útonálló vagy.
sajnos a magyar társadalomban a bizalom szintje egyre csökken, mint az alföldi talajvíz. _móriczsiga
