ahogy magyarországon működnek a dolgok
csajom volt ilyen szakorvosi részvizsgán, hogy nagyon okos legyen és hogy egyszer majd annyit keressen mint a mosogatófiú a mekiben. szóval bement, bemutatja a magával hozott eseteket, a professzorasszony sápítozik, hogy hát nem igazán pontosan így kellett volna csinálni meg nem is tudom mit mit kezdjek magával - mondja a csajomnak akinek fizetésnélküli szabadnapot kellett kivenni a kórházban, mivel nem engedik el máshogy vizsgázni és előző nap még ügyelnie kellett.
szóval nem nagyon halad a diskurzus, már ott ülnek egy ideje, minden eset átnézve, ambuláns napló átnézve, csajom meg rutintalanul felteszi a kérdést egy a professzorasszonytól elhangzó hosszú hallgatás és sóhajtás után, hogy számíthat-e még kérdésre. erre a vizsgáztató szeme egyből felcsillan, és elkezdi a történetet, hogy jók voltak az esetek, csak az a sok pontatlanság ne lett volna, bezzeg ha az én könyvemből készült volna, akkor nem hibázott volna. de ha már itt van akkor vegye meg a jegyzetet ötezer forintért, hogy legközelebb jobban tudja. csajom csak néz, jó, majd utánanéz a jegyzetnek és megveszi, mondja. a vizsgáztató válaszol, hogy a könyvet csak nála lehet megvenni, MOST és ITT, és akkor vége is lenne a vizsgának. a könyv meg lett véve, a vizsga sikerült. nincs tanulság.
ilyenkor utálom ezt az országot
hénr
nektek a szar is keserű. ez egy happy end. jól járt a kedves, idős professzorasszony, akire kifelé még gepárdcsászár is ráfüttyögött tévedésből; jól járt a wannabe mosogatófiú medika, hiszen levizsgázott, sőt még egy kis leckét is kapott a nagybetűs ÉLETből, amiért külön nem is kellett fizetni (vagy benne volt az árban, mindegy). jól járt mindenki, pörög a fekete gazdaság, a betegek vidáman haldoklanak tovább a kórházban. eni probléma?
