Bekk vagyok Szatmárcsekéről

Általában otthon érzem magam bárhol a  Tisza mellett, de Szatmárt valamiért nagyon elkezdtem bírni. Nem töltöttem sok időt arra, évente három napot, és csak öt éve: Szatmárcseke, Tiszakóród, Tiszacsécse, Milota, Tiszabecs. Magyarország legeslegorra, nincs olyan pontja az országnak, ami messzebb lenne Budapesttől, mint ez a négy-öt falu. (Háromszáztíz-háromszázharminc kilométer közúton.)

Az az általános kép az országnak erről a részéről, hogy valami nagyon lepusztult putri az egész, tanárokat gyilkoló cigányhordák, jobb esetben vicces alkoholisták, sár, gumicsizmák, sötétség. Bár nem veti föl a pénz az ottaniakat, Szatmár (nem Szabolcs, nem Bereg) eléggé rendben van. Ahogy átmegy az ember ezeken a falvakon, meg még Vásárosnaményen, Gergelyiugornyán (egyik kedvenc településnevem), Jándon, Gulácson, Tivadaron, Kisaron, Nagyaron, Kölcsén, Túristvándin, nem az a benyomása, hogy itt valami nagy lepusztultság lenne, a Jászságban nagyságrendekkel elhanyagoltabb falvakat találni. Itt nyilván sokat segített a benzin- és cigarettacsempészet, a bevásárlóturizmus.

Ami a legföltűnőbb: Szatmárnak van stílusa. Ez Magyarországon nagy szó. Mert mi roppant stílustalan ország és nép vagyunk újabban, és ez leginkább az épített környezet esztétikai jellemzőiben mutatkozik meg. A legjobb illusztráció ez a magyar mércével kőgazdag kisváros, ahol lakom: Budaörs. Ami eklektigagyi, kamu gusztustalanság itt össze van építve, ahhoz képest Disneyland a bauhaus maga. Két utcán belül tudok toszkán villát, kanadai rönkházat, alpesi síkunyhót, középkori várat bástyákkal, tornyokkal, szélkakassal, hullámpalás kockaházat, neokolonialista udvarházat, jurtautánzat sámánista erődítményt, görög tengerparti hotelt, szóval mindent. Ehhez képest Szatmárnak mintha lenne valamiféle építészeti arculata, bár az egész Alföldet leuraló kétszemű kockaházak (az obligát fenyőfával és palotapincsivel) itt is gyakoriak, de még azokat is próbálják egy kicsit a lokális paraszti stílhez igazítani, kapnak egy díszlécet elöl. Minden településen van legalább egy vagy két tucat kifejezetten szép, stílusos és rendezett parasztház, többnyire tornácos, visszafogott díszítésekkel, kisebb faragásokkal, egyszerű, nem cikin népieskedő (mondjuk Móricz szülőháza Csécsén megadurva).

A Tisza meg olyan tiszta még Becsnél, hogy téli kisvíznél vagy négy méterre átlátni.