Éppen negyed évszázadot kellett várni arra, hogy a Magyar Nemzet főmunkatársa László Viktorral, Kocsis Tamással és Vangel Tiborral egy színpadon énekelje el az Igazi kék, igazi zöldet.
Rocktörténeti pillanat: ma este újra együtt a Sexepil MNO
Vicces lead a Nemzetben. Negyed évszázad. Főmunkatárs. Csuhajja.
Hozzátennám: én erre a koncertre ma elmegyek, nosztalgiaokokból. Ez lesz az első olyan koncert életemben, amire ilyen okból megyek el. Hm.
1986-87 (-88)-ban elég sokat támasztottam a falat a Rádayban: Sexepil, Embersport, 2. Műsor. Aztán az Almássyban meg mindenhol, 89-re már szinte nagy zenekar volt az Epil, amikor váratlanul kirúgták Hegyi Zolit.
Pedig nagyjából Hegyi Zoli miatt jártunk rá, meg persze az ETA-blokk. Hegyi az úgynevezett karizmatikus frontember Magyarországon elég ritka fajtájába tartozott, olyan mozgást, olyan vészjósló kisugárzást vagy micsodát addig nem láttam színpadon.
A Sexepil az átmenet zenekara volt. Kiment a sötét komenista nyolcvanas évek undergroundja már: az URH, a Kontroll, kifáradt az első punkhullám, a Neurotic éledezett, de teljesen kiszámíthatatlan volt. Az Epil pedig dolgozott keményen: játszott szinte minden héten.
Aztán 89-ben, amikor éppen átmentünk a komenizmusból a posztkomenizmusba, a zenekar nagy része úgy döntött, hogy profi lesz, és megszabadult az énekestől. És nem is volt többé érdekes.
Mégis jól döntött, valószínűleg, a Hegyi Zoli-Sexepilből így lett egy kis legenda, nem köllött mondjuk azzal kínlódnia, hogy érvényesek-e még a dalszövegek, hogy korszerű-e még a zene, hogy megfelelően reflektál-e a társadalmi mittudomén mire.
(via emberileg)
(via emberileg)
