pnxntdd szüts indítványozott az imént emailben egy vhk-koncertet, ebből az alkalomból muszáj elmondanom,

hogy életem talán legeslegeksztatikusabb, legerosebb, legnagyobb hatasu koncertje egy vhk volt, talan 86-ban, az biztos, hogy az Almassyn. Tele volt skinheadekkel a terem, a punk-skinhead haboru a tetopont kozeleben, Dudas, Csucsu, Zalavari meg a tobbi sulyos kopasz, a kesobbi Pannons Skins magja rendezte a nepet, otpercenkent tort ki kisebb-nagyobb bunyo, vittek ki verzo feju embert a terembol. (Ekkoriban kezdett egymas ellen fordulni es szetvalni a teljesen kozos gyokerekbol kinott, ugyanazon barati tarsasagokbol lett punk es naci skin szubkultura, a kopaszok meg eljartak vhk-ra es punkkoncertekre, de mar tobbniyre csak verekedni, egy-ket ev mulva mar koncertekre se jartak, inkabb a helyszinek elott vonultak fol, ha bunyozni akartak.)

Elmondhatatlanul feszult volt a hangulat, rendesen be is voltam szarva, erre jott a vhk, fektelen, tombolo zene, tanc, minden mozgott korulottem, utesek, ver, tanc, uvoltes. annyira eros csapas volt ez az agynak, hogy napokig nem tertem magamhoz, de tenyleg,. hazafele, a buszon es masnap meg iskolaba menet is zakatoltak a fejemben a ritmusok, grandpierre eszelos kantalasa, ugy ereztem magam, mint aki folyamatosan be van tepve, pedig inni sem ittam akkor eppen, talan egy vagy ket sort, keptelenseg volt a bufehez ferkozni.

Hozzateszem, a vhk soha tobbe nem mukodott nekem. lattam tobb tucatszor ezutan, mindig rettentes kamunak erztem, megjatszottnak, cirkuszi hokuszpokusznak. grandpierre-t a punk hobojanak, a vhk-t az edddajanak.